Belányi József:
Nincsen nekem vágyam semmi
- Mit látsz? - kérdezték az elemi részecskék.
- Látom magam, látlak téged, látom őt, látok mindenkit. Látom ezt, látom azt, látok mindent. Látom a kezdetet, látom a véget, látom a végtelent. Látom a valót, látom a valótlant, látom a valóbant.Becsukom ezt a szemem.
- Mit látsz? - kérdezték a percek.
- Látom a magasságot, látom a szélességet, látom a mélységet. Látom a teret, látom az időt, látom az időtlent. Látom a múltat, látom a jelent, látom a jövőt. Látom a jót, látom a rosszat, látom a gondolni se mersz rát. Becsukom ezt a szemem.
- Mit látsz? - kérdezték az ideológiák.
- Látom az egyént, látom a társat, látom a társadalmat. Látom a teret, látom az utcát, látom a tömeget. Látom a tömeget, látom az erőt, látom az energiát. Látom az elégségest, látom az elégtelent, látom az elégedetlent. Látom a lehetségest, látom a lehetetlent, látom a nem próbáltad elégszert. Becsukom ezt a szemem.
- Mit látsz? - kérdezték az emberek.
- Látom a tilost, látom a muszájt, látom a talánt. Látom a tevőt, látom a tétlent, látom a gáncsolót. Látom az ént, látom a mit, látom az őket. Látom a vágyat, látom a félszet, látom a nem érdekelt. Látom a jobbrát, látom a balrát, látom az előrét. Látom a változót, látom a változatlant, látom a változtathatatlant. És látom a közönyt, a lemondást a hideg szemekben. Megvakít a látvány.
- Mit látsz?
- Minden szemem csukva, már egyedül csak magamat látom, ahogyan a szívemet neked meleg kompótként felszolgálom.
