Baksa-Soós Attila:
Feromon
Éva aznap négy perccel korábban érkezett a közértbe, mint rendesen. A paradicsom konzervgyárban hip-hip-hurrá hangulat uralkodott, hiszen Éva bőven idő előtt teljesítette a legelső terv megcélzott eredményeit. A gyár megnyitásától számítva kétezertizennégy „Vite” paradicsomrakományt állított össze. Ezeken egyenként 365 paradicsompaletta volt, rajtuk 24 lefóliázott konzervcsomaggal, melyek mindegyike 60 konzervből állt. A szállítmány így november 18-ra összesen 1 058 033 121 paradicsomkonzervet tett ki. Éva egyedül dolgozott. Nagyon szorgalmas volt.
A műszakvezető, a segéd műszakvezető, a megbízott műszakvezető ellenőr, a megbízott műszakvezető ellenőr helyettese, a megbízott művezető előadó, a művezető, a paradicsomtechnológus, a konzervtudományi mérnök, a konzervkriminológiai szaktárca vezetője, a konzervbiztos, a művezető helyettese, a gyármérnökség főtervezője és a paradicsomgyár legfőbb igazgatója nagylelkű emberek lévén, elismerésül öt perccel lerövidítették aznapi munkaidejét. Évával a jó hírt a paradicsomgyár legfőbb igazgatója négyszemközt közölte. Nagy fehér szakállas ember volt. A neve feledésbe merült (nem a télapó!).
- Éva. Angyalom. Kielégültek vagyunk benned.
- Ennek örülök, szólt Éva.
- Most is arra gondolunk, hogy mekkora örömet szereztél te nekünk!
- Ez a dolgom.
- Éva! – hajolt előre hatalmas Szputnyik gyártmányú asztala fölött a paradicsomgyár legfőbb igazgatója – csak így tovább! – mondta, miközben hófehér szakállát tudtán kívül belelógatta az asztal közepén gőzölgő paradicsomlevesbe.
- Köszönöm! – pirult el Éva és óvatosan megigazította melltartóját fedetlen keblein.
- Ne érezd magad kínosan Éva! – szólt apai hangon a paradicsomgyár legfőbb igazgatója.
Szakálla kicsusszant a paradicsomból. Új vizekre evezett. Sliccét elkezdte ütemesen fel- és lehúzni. Aztán mégis inába szállt el férfiassága. Éva ártatlanságától megfagyott heréiben a lüktető vér.
- Akkor én megyek – pukedlizett egy halkat Éva.
A paradicsomgyár legfőbb igazgatója ernyedten fogott bele egy kiadós káromkodásba. Gyónnia nem kellett, mert abban az időben még nem volt kinek.
Éva lefutott a lépcsőn, majd tovább, keresztül a négyezer hektáros gyáron. Futtában kontyot növesztett és kibontotta haját. A gyár előtt egyet jobbra nézett és kettőt fel az égre. Az emeleti ablakban megpillantotta a paradicsomgyár legfőbb igazgatóját, aki igen előrelátó ember volt. Már a gyár teremtésénél sejtette, hogy idővel majd egy irgalmatlanul nagy parkoló kell a gyári munkásoknak, függetlenül attól, hogy egyelőre Éva az egyetlen gyármunkás. Éva megkereste Java motorját. Lefeküdt a földre. Egy percre szájába vette a kipufogó csövét, és megitta aznapi feketéjét.
Sssssssz! – szisszent Éva Java motorja majd huss. Gyorsan a távolba tűnt a gyári élet. Irány a közért.
A bolti eladót Feromonnak hívták. Egy kígyó volt. Igyekezettösszeugrasztani egymással az embereket, körbefonni testüket, becsapni lelküket.
- Éva, drága! Sssszünet nélkül csak rád gondoltam ma (nem igaz). Úgy izgultam, elengednek-e hamarabb (hazugság)! Ssssszerintem megérdemled (nem érdekli).
- Igen, kedves Feromon, elengedtek öt perccel hamarabb. Most, hogy ennyi szabadidőm lett, szívesen esnék teherbe, szülnék gyermeket – ábrándozott Éva.
- Ssssssszívesen segítek, mondta Feromon – miközben ugyanúgy sziszegett, mint Éva Java motorja. A Java kipufogó dobja volt lyukas, Feromonnak pedig a hátsója, már, ha van egy kígyónak ilyen.
- Almád van? – kérdezte Éva.
- Ssssssszuper almánk van.
- Merre találom?
- Itt a paradicsom mellett.
- Egyet kérek. Nem lesz ma vacsoravendég.
- Sssssssz – szólt csak úgy simán Feromon, mert erre nem jutott eszébe sz-szel kezdődő válasz.
- Na, akkor teherbe ejtesz? Már csak fél percem maradt.
- Persssssssze.
Éva fejből szült egy pirospozsgás, hamvas, ropogós gyermeket. Terhessége és a női érdekképviselet hiánya miatt elvesztette munkáját. A paradicsomgyárból örökre kitiltották.
